A Bandérium hagyományőrző tagjai ruházatukban és fegyverzetükben a XVI. századi balatoni végek egykori magyar katonai viseletének autentikus megjelenítői.



A korabeli ábrázolások és viselettörténeti előtanulmányok, múzeumi anyag-és adatgyűjtések alapján készült öltözeti, fegyverzeti felszerelések a lehető legkorhűbb bemutatásai a török-magyar végvári idők ezen kultúrszegmensének. Süveg, rákfarkassisak, dolmány, sálöv, köpeny, lovassági vagy gyalogos csizma minden bandériumtag alapvető öltözeti darabja.



A lovasság a lószerszámok tekintetében ugyancsak az autentitás jegyében szerelkezik fel egy-egy kivonulás vagy bemutató alkalmával. Egyéni fegyverként mindenki rendelkezik e kor alapvető fegyvertípusával, a fokéles szablyával. Külön kiemelésre érdemes az a tény, hogy e korhű fegyvermásolatok jórészt az ügyes kezű csapattagok saját készítésű munkái. Csákányfokos, különböző típusú buzogányok, tőrök, védőfegyverzetként pedig láncing, karpáncél és pajzs képezik a változatos fegyverállományt.



A működőképes tűzfegyverek sorát kanócos gyújtású kézi puskák, török tüfenk és szakállas puska alkotják. Gáspár és Menyhárt. E két nevet kapta az a két darab négyfontos tábori löveg, melyek a Bandérium kétségkívül leglátványosabb nehézfegyverei, hadibemutatók, várjátékok tekintélyt parancsoló állandó szereplői.



A hagyományőrző lovasság és gyalogság pedig művészi kivitelezésű és eredeti mintákat követő hadizászlók alatt vonul, azokra a helyszínekre ahol e magyar történelmi korszak kulturális-és katonai hagyományait ápolják, őrzik szerte az országban.

Hadtörténelem.lap.hu | Történelem.lap.hu