A várúr megérkezik a hegyi várba

Legszebb, legromantikusabb váraink hegytetőn emelkednek. Tagadhatatlan, hogy elődeinknek jó érzékük volt ahhoz, hogy a legszebb helyeket válasszák ki lakóhelynek.

Ismeri a Szép Magyarország Magazint? | Kattintson ide!

Persze a hegyek között kanyargó utak kialakítása, meg aztán minden évszakban járhatóvá tétele nem kevés munkát igényelt. Van ahol most is jól láthatók a várúton évszázadokkal ezelőtt haladó szekerek kerekei által vájt nyomok (például Szádvárnál). Sáros időben és nagy hóban ezek az utak lóval vagy szekérrel járhatatlanok voltak.

>> Szádvár

A mai turista az esetek nagy részében nem a régi, középkori úton jut föl a várba, hanem turistaösvényen. De gondoljuk csak meg, megrakott szekerek hogyan vergődhettek föl? Pedig valahogyan föl kellett juttatni az inni- és ennivalót, ruhákat, különböző eszközöket, bútorokat és más egyebet. Bizony az esetek jelentős részében a várkapuig sehogyan sem juthatott föl sem a szekér, de még hátasló vagy öszvér sem, mert a végső kapaszkodó csak ember, meg kecskék és zergék számára volt járható.


>> Buják

Ha fölmegyünk egy kis hegyi várba, elgyönyörködünk az elragadó kilátásban. De gondoljuk meg, milyen lehetett ott élni. Tavasztól őszig még csak-csak, akkor csak a hosszabb esős időszak okozhatott gondot (a hegyvidéken pedig nem voltak ritkák az esők). Télen viszont (a zord idők novembertől február végéig, március közepéig számíthatók) a hideg és a hó igencsak próbára tette a vár lakóinak tűrőképességét. Aki tehette, az a telet nem valami kis hegyi várban töltötte. A nyári melegben, a rekkenő forróságban viszont a hegyen magasodó vastag falú szobákban kellemes volt az élet. A jégveremben elállt a hús, a pincék hűvöséből fölhozott bor is jól esett.


>> Csókakő

Az az úr, akinek több vára volt, vagy a vára mellett volt még a birtokán kisebb háza (kúriája), az fölváltva lakott hol az egyikben, hol a másikban. Amikor egyik helyről a másikra ment, akkor magával vitte a konyhai eszközöket (főző- és tálalóedényeket, az értékes kupákat, poharakat), a ruhákat). Nagyobb uraknál egész szekérkaraván vitte a málhát. Például Perényi nádor amikor Siklósról elindult a felföld felé, Ónodra meg abaúji, zempléni birtokaira.
Az asszonyok kocsin utaztak, a férfiak többnyire lovon tették meg az utat. A kisebb hegyi várakba lóval nem lehetett fölmenni, tehát a várban istálló, sem volt. A lovakat és kocsikat valahol a hegy aljában, őrzött helyen tartották. A török harcok időszakában ezekből épültek ki az ún. huszárvárak.

>> Csobánc

Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére