XI. Gyulaffy Napok Csobáncért. Július 11-12-13. 
Gyulakeszi



Várszótár

Armírozás: általában vastag falú tornyok sarkainak nagyobb méretű kövekkel való kialakítását oldották meg ilyen módszerrel. Kettős célt szolgált, elsősorban a falsarkokat erősítette, másodsorban díszítették az armírozott kövek. Szép példa rá a hollókői vár öregtornya.

Armírozás a hollókői vár lakótornyán

Árok: a védendő erősséget övező mélyedés, melyet a várépítők ástak ki a talajból. Ezzel igyekeztek megakadályozni, hogy az ellenség közvetlen támadást intézhessen a védőrendszer ellen. Lehetett szárazárok, melynek aljába hegyes nyársakat szúrtak vagy ha lehetséges volt egy közeli folyóból feltöltött vizesárok. A támadók első célját mindig az árok megszűntetése jelentette, ez a víz utánpótlásának megszüntetésével és az árok feltöltésével járt együtt.

Markaz

Bástya: a vár védőfalából a külső terep felé kiugró védőmű. A XVI. századtól alkalmazták hazai erősségeinkben, hogy a harcászatban egyre nagyobb számban alkalmazott tüzérségi lövegek (ágyúk) számára alkalmas lőállást biztosítsanak. A főként itáliai hadmérnökök által tervezett bástyák az idők folyamán egyre tökéletesebb alakot nyertek el. Főbb típusaik fejlődési sorrendben: rondella, ó-olaszbástya, új-olaszbástya.

Sirok

Börtön: a középkori várak elsősorban erődített földesúri szállások voltak fegyveres helyőrséggel védelmezve. Nem alakult ki egységes gyakorlat, hogy hol tartsák fogva az ellenséges rabokat vagy éppen a büntetésre váró, földesúri alávetettségben lévő pórnépet. Egykorú leírások szerint az épületek pincéit használták ilyen célra, de ismert a talajból kivésett sziklagödör is rabtartó helyként, ahová kötélen eresztették le a foglyokat. Ilyen volt a boldogkői vár börtöne is.

Börtön a dévai várban

Citadella: Fellegvár. Nevéből adódóan a legtöbben a budapesti Citadellára gondolnak, de eredetileg egy olasz hadmérnök tábornok tervei alapján készített erődtípust neveztek így. A történelmi Magyarországon Citadella emelkedett még Kolozsvár és Brassó városai felett is. Citadella

Cserépkályha: a XIV. - XV. századtól általánosan alkalmazott fűtőeszköz a várbeli épületekben. Vele sikerült kiküszöbölni a kandalló alacsony hatékonyságát, mivel az égetett kerámiából készült oldalfalak sokkal tartósabban megőrizték a tűz melegét. Napjainkban a várromokban előkerült csempemaradványok alapján a régészek akár a cserépkályhák fejlődési korszakait is fel tudják térképezni.

Cserépkályha a középkorból

Csiga: középkori felvonó. A meredek hegycsúcsokra emelt várakhoz nehézkes volt a felszerelési tárgyak és élelmiszerek feljuttatása. Ezért találták ki a hegyoldalban létesített kötélpályát, ahol speciális szekérrel, hosszú kötéllel húzták fel a holmikat. Fent a hegytetőn lovakkal körbehajtott, csigarendszerű faszerkezettel oldották meg a súlyos terhek felvontatását. Legszebb példája Szádvár, ahol 45 fokos hegyoldalt kellett leküzdeni, míg Murányban 90 fokos, vagyis függőleges volt a Csiga emelkedése

Csigafelvonó hegyoldala kirándulokkal Szádvárnál

Éllel ellátott torony: a tűzfegyverek előtti várépítési korszak idejében alkalmazták. Lényege, hogy a várható támadási irány felől, ahonnét az ostromlók kőhajító gépeinek lövedékei záporozhattak, a torony oldalát nem laposra, hanem ék alakú felülettel alakították ki. Így a kövek nem okoztak súlyosabb sérülést, hanem lepattantak a védett objektum faláról. Legismertebb példája a visegrádi Salamon-torony és a fellegvári Korona-torony . De még ebbe a típusba sorolhatjuk Fraknó vára {Ausztria, Burgenland} vagy a mátrai Kanázsvár tornyát

Éllel ellátott torony Fraknó várában

Erkély: A vár adott épületének homlokzatából kiugró, kő vagy fakonzolokon nyugvó objektum. Feladata sokrétű lehetett. Hunyad és Esztergom várainak erkélyei a földesúr számára készültek, innen gyönyörködhettek a környező vidék csodás panorámájában. Más erkélyeket a testi szükségletek, az emberi végtermék ürítésére használtak {lásd árnyékszék. De a szuroköntőket is sok esetben erkélyszerűen alakították ki.

Erkélysor Hunyad várában

Fal: a várak legfontosabb védelmi berendezése. A középkor folyamán eleinte magas és vékony falat alkalmaztak, feladatukat a hajítógépek köveinek való ellenállás képezte. Tetején a védők számára kialakított harcállás (lásd gyilokjáró) húzódott végig, míg a fegyverek tüzelését különböző nyílásokon (lásd pártázat és lőrés) oldották meg. Miután a harcászatban megjelentek a sokkal nagyobb átütőerővel rendelkező tüzérségi lövegek (ágyúk) a falakat alacsonyabbra de sokkal vastagabbra építették. Magyarországon a török hódítás korszakában a sietve létesített palánkváraknál kő vagy téglafal helyett a földbe levert facölöpök közé döngölt agyagos föld jelentette a végvár falát.

Hollókő

Falszoros: a középkori várépítők igyekeztek a terep adottságaival fokozni a védelem erejét. Először mindig a legmagasabb ponton emelték a korai vármagot, ami általában egy torony volt és fallal övezték. A későbbi időszakban ezt a területet újabb várrésszel bővítették. A felvezető utat kőfalak között alakították ki kapukkal részekre tagolva. Így az ellenséges támadónak minden egyes területért külön-külön kellett megküzdenie. Falszoros a hollókői várban

Figyelőtorony: a vár helyőrségéből figyelőszolgálatra kirendelt katona tartózkodási helye. Az időjárás elleni védelmül kisméretű tornyot építettek, ahonnét a négy égtáj felé szabadon kiláthatott. Veszély esetén megbeszélt jelzéssel {hang és fényjelzés} riaszthatta a többi várbelit.

Figyelőtornyok az esztergomi várban

Kandalló: a várbeli épületek korai fűtőeszközei. Nagysága igazodott az adott helység belméretéhez. Ennek ellenére nem tudta betölteni feladatát, mivel a kandallóban égő tűz melegének nagy része eltávozott a nyitott kürtőn keresztül. Feladatát a reneszánsz időkben fokozatosan átvette a sokkal jobb felépítésű cserépkályha

Kandalló ábrázolása

Konyha: a várbeliek élelmiszer szükségletét feldolgozó épületrész. Az itt alkalmazott szolgaszemélyzet feladatát képezte a földesúr és családja, valamint a helyőrség napi szintű ellátása. Mérete igazodott az elvárásokhoz, belső tereiben sütni, főzni tudtak nagyobb mennyiségben. A krasznahorkai vár konyhája felszerelésével együtt hűen idézi fel a középkori ember kulináris örömeit .

Konyhai eszközök Krasznahorka várában

Lakótorony: nagy alapterületű torony, melynek falai között az életfeltételek biztosítottak voltak a huzamosabb tartózkodásra. Az alsóbb szinten börtön illetve vízgyűjtő (ciszterna) és raktárakat alakítottak ki, míg fentebb a szolgaszemélyzet és a földesúri család lakott. A vaskos falak közé szorult kicsiny szobákat ellátták fűtőberendezéssel (kandalló majd cserépkályha). A legfelső szinten állandó őrszem figyelte a környéket, közeledők esetén riasztva a fegyveres őrséget. Legismertebb példái hazai földön: a visegrádi Salamon-torony (királyi építésű) és a sárospataki Vörös-torony (földesúri építésű).

Visegrád

Lépcső: a várbeli többszintes épületek összeköttetését szolgáló közlekedőrész. A korai várak fagerendás mennyezetű épületeiben falépcsőket építettek, majd később a boltíves átalakítások után egyre több helyen alkalmazták a tartós használatra tervezett kőlépcsőket. Helyszűke esetén gyakori példákat ismerünk a csigalépcső alkalmazásának.

Csigalépcső maradványa Vinna várában

Palota: az erősség azon lakórésze, amit a földesúr és családja használt. Mind kialakítása, mind felszereltsége a vár legreprezentatívabb részévé tette, alkalmassá a középkori várúr hatalmának és vagyonának a vendégek felé való bemutatására. Magán és közcélú helyiségekre tagolódott, előbbibe a hálószobák {Úr háza, Asszonyház, Leányház}, az utóbbiba a Lovagterem és a Kápolna tartozott. A középkori Magyar királyság legpompázatosabb királyi építésű palotái Visegrádon, Budán , Diósgyőrben , Zólyomban voltak. A főnemesi paloták közül többek között a beckóit , a raholcait és a sárospatakit dicsérték a korabeli források.

Palota a beckói várban

Rondella: a XVI. században elterjedt első bástyatípus. Alaprajza kör alakot formáz, innen származik a nevének olasz eredetije. A vaskos falak lőrései mögött elhelyezett ágyúkból közvetlen tüzeléssel tudták a védők tűz alatt tartani a környező terepet. Hátránya, hogy a szomszédos bástyák lövegei nem tudták minden pontját védelmezni, maradtak holtterek, ahol az ellenséges gyalogság megrohamozta. Legszebb példányai: a budai déli Nagy rondella, az esztergomi vár Vízi-rondellája valamint a döbröntei vár jórészben épségben fennmaradt rondellája.

Döbrönte

Sgrafitto: a várbeli épületek külső díszítési formája a XVI. - XVII. században. A reneszánsz építészeti stílus hozta magával a speciális kettős vakolat alkalmazását. Lényege, hogy a felső vakolatot különféle motívumok szerinti formában lekaparták, így hozva létre a díszítő ábrákat. Legszebb példái a felvidéki és erdélyi várakban, várkastélyokban maradtak fenn.

Sgtrafittos díszítés a fricsi várkastélyon

Szuroköntő: olyan nyílás, amin keresztül a várfal aljában csoportosuló ellenség fejére tudtak önteni a várvédők folyadékot, ami lehetett forró víz, szurok vagy egyéb ártalmas anyag. Kialakíthatták a falból kiugró erkélyszerű változatban, erre legszebb példákat az erdélyi szász templomerődökön látni. Míg az egri várban a két várrészt összekötő úgynevezett Setét-kapu belső boltozatos alagútjában maradt fenn szuroköntő nyílás. Szuroköntős erkély egy szász erődtemplomon

Torony: a várfalak egyes pontjain emelkedő önálló építmények. Funkciójuk szerint lehettek lakó és őrtornyok. Építhették őket a falakon belül vagy azokból a terep felé kinyúlva, ilyenkor a bennük felsorakozott védősereg oldalazva lőhette az ostromlókat. A lőfegyverek tömeges alkalmazása után megpróbálták modernizálni (lásd ágyútorony) de ez nem vált be, a torony szerepét átvette a bástya.. Csesznek

Udvar: a vár épületei által közrefogott térség, amely központi szerepet játszott a várbeliek mindennapjaiban. Egykorú források, mint "Piaczot" említették, tehát az erősségbe érkező falusi árusok vagy kereskedők itt rakodhatták ki portékájukat. Ellenséges ostrom esetén itt esküdött fel a helyőrség a mindhalálig való védelemre, mint azt 1566-ben tette Zrínyi Miklós és serege Szigetváron.

Udvar részlete Szigetváron

Várkapu: az erősség bejárata, ami a legveszélyeztetettebb pont lévén, igyekeztek minél jobban megoltalmazni. Általában már egy külső fal övezte (lásd barbakán), majd az attól elválasztó árkon keresztül csak a leengedett felvonóhídon lehetett a várudvarra bejutni. A kapu felett torony emelkedett, itt helyezték el az esetleges kisegítő berendezéseket (pl.szuroköntő, csapórács). Sümeg

Forrás: Északi várak.hu

Felvidéki várak | Burgenlandi várak


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére



Add a Facebook-hoz
Legfrissebb bejegyzések:
2017-06-10
Végvárak Fesztiválja
 | részletek
a Bakonytól a Balatonig 2017. június 24. – 2017. augusztus 20. Program Csobánc Vára - Csobánci Napok - június 24. Döbröntei Vára - Szarvaskő Vár Napja - augusztus 12. Sümeg...
2017-05-12
Lovas gyereknap a középkorban
 | részletek
2017. május 28. vasárnap 9.00 – 17.00 Helyszín: Gyulakeszi Lovasudvar 9.00 - Lovagoltatás – vezetgetés, a lovakkal még csak ismerkedőknek 9.30 - Futószár bemutatása - kezdő...
2017-03-29
Gasztro hétvége
 | részletek
Gyulavezér Lovasbirodalmában A Gasztro program keretén belül elkészítésre és kínálásra kerülő termékek mind kizárólag saját gazdaságunkból kerülnek ki, és házi készítésű kézműves termékek...
»» minden bejegyzés


Pavilonok bérelhetők rendezvényekre, fesztiválokra.



Nemzeti és Történelmi Emlékhelyek látványtérképen