Az magos egekbe' lakozó Istennek legyen örök ditsőség!
Magyarok Asszonnya, szeplőtlen Szűz Márja nevének es tisztesség!
Ne hagyjon el münket, bűnös magyarokat, imádjon miérettünk!

Az setét fellegek gyűlének mireánk, elfednek, s bétakarnak.
Bűnünknek torlását, az török szultánnyát küldé az magyaroknak.
Elforditá tőlünk Ő fényes orczáját, megvoná Ő malasztját.

Az sok vitézeknek, dunántúli végnek vagyon most nagy romlása.
Hegyesd vára ellen az pogán' seregnek folyik felvonulása.
Falait álgyúkval, sokfontos gol'ókval akarnák megromlatni.

Baiazid agának vérszomjú serege réseken béhatola.
Az horgas lábtókon kegyetlen jan'csárok falakra másztak vala.
Bévül az falakon két vitéz várt rájok, egyik megszökött vala.

Elfoglalák ottan az magos falakat csufságos győzelemvel.
Innepet ültenek nagy kurjongatásval, síp-dobok zenéjével.
Magyarok várában, bortul mámorosan tánczot roptanak vala.

Harmadnap hajnalra Hegyesd kapujába erős lándsa csapóda.
Gyulaffy Lászlónak kemén' izenetje reákötözvén vala.
Megíratá benne szive ohajtását, az vérre szomjúzását.

Baiazid nem vevé szüvére az kemén' kihívó izenetet,
Nagy hamar írata ellenének választ, elküldé az levelet,
Nem félvén csatátul, mulatozások közt várta az tusa napját.